A gerilla (valljuk be) igazában csak földrajzilag különbözik a partizántól, akit (sajnos-szerencsére) minden hősiességétől megfosztott az elmúlt félszáz év. Persze, ha az előző sommás mondat teljesen igaz lenne, akkor a gerillák hazájában partizánmarketingnek neveznék azt, ami szemben a hivatalos, „reguláris” marketinggel… rajtaütésszerűen, váratlanul, meglepő módon, s szokatlan eszközökkel „támad”. A hétköznapok nyűgébe bambulva belesóhajtó embert is megszólítja, s állásfoglalásra készteti… a parkban az aluljáróban, a sétálóutcában, a kocsmákban, a plázákban s bárhol, ahol a közösségi tér fogalma tartalommal tölthető.
Ha ez még mindig kevés akkor keress rá, vagy nézd meg itt: